Gál János
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette
Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta
Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.
Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.
Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.
Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak.
Szeretlek életem,
Jó lenne már fogni a két kezed.
Ajkam, ajkadhoz tenni,
És minden percben csak veled lenni.
Együtt élni meg a jót és a rosszat,
És egymás mellett állni jóban, rosszban.
Élni kicsi életünk,
És így maradnánk örökre együtt.
Elalvás előtt esténként, az égen látlok 1 kis fényt. A kis csillag ami a fényt adja, a kis szíve aludni nem hagyja. Kalapálni kezd a halvány csillag fényétől... s egy kérdés kerül elő a szívem mélyéből...
SZenvedély és örök tűz, Ez mely kínoz és elűz. Remény teli és szeszélyes, Elereszteni bűn és veszélyes. Legendák keringnek az igaziról, ám, Ez az melyet megfogalmazni lehetetlen, Mert ismerni lehet, de megérteni, sohasem!
Régi székben ülök.
sok papír előttem
gyerek vagyok most, de
tudom rég felnőttem.
Idézem az arcod
Idézem a szádat
Idézem a szemed
s eltűnik a bánat
szívemről, csak az a
Nagy távolság nyomja
ami kettőnk közé
beállt, s oly mogorva.