Idézetek.

~Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod? 

~Egyszer majd te leszel az én helyemben... Fájni fog. Ezt garantálhatom...
Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez
megtörténik szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak
nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz, hogy valaki
betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint
amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog
rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek.
Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy
szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem,
nem akarok többé beszélni. Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek, ne
keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy
szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és
elfelejteni, hogy valaha is léteztél... 

~...nemes egyszerűséggel lemondhatnék minden olyan dologról, ami nem minden esetben okozhat nekem örömet. de milyen lenne fájdalom nélkül az élet? csupa vidámság, nevetés, jókedv. nem vágyom erre. néha kell egy könnycsepp, mi legördül az arcomon, s lehet ez a könnycsepp lesz az ami teljesen megváltoztatja az életem.
sok mindenki felveszi az állarcot, hogy más ne láthassa a fájdalmát. nem nehéz átlátni ezen az álarcon. aki mindig mosolyog, az legbelül sír. mondták már, hogy szeretlek..mondták, hogy utállak..ez az élettel jár. azzal az élettel ami nem tökéletes. Tökéletlen élet, tökéletlen emberekkel. és ennek így kell lennie. 

~...és akkor megütött. Iszonyatosan megijedtem, de aztán ezt felváltotta a düh. És előjött az egóm: „engem megütni? hogy képzeli?" De nem volt időm egy szót sem szólni. sarkon fordult és otthagyott. Nem mentem utána, féltem. Féltem az előbbi miatt. Kimentem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom. Belenéztem a tükörbe és az az árnyékszemélyiség amit ott láttam szörnyen megrémített. Rögtön megértettem mért kaptam a pofont. Csupán szeretetből. Szeret engem csak most nem vagyok önmagam és ezért iszonyatosan dühös és rémült. Nem tudja, hogy kezelje ezt a helyzetet amit teljes mértékben meg is értek. A drogok kifordítottak önmagamból, már nem érdekelt semmi és senki. Mostmár hálás vagyok azért a pofonért mert az kellett hogy rájöjjek mindent elveszíthetek magam körül. Sőt lehet hogy már mindent elvesztettem, de őt nem szeretném. Ő volt a legfontosabb számomra mielőtt drogozni kezdtem... 

~„Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába. Láttam, ahogy a másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit." 

~Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. 
Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: 
Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérjbocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! 
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! 
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát! 

~A miénk volt a legszebb szerelem.Tudom,a miénk.Megtettem,amit a legtöbb
ember nem,de ez nem számított,és most itt vagyok egyedül..Nincs ehhez
fogható érzés,azt érzem,soha többé nem akarok lélegezni.Azt mondtad,soha
nem fogsz elhagyni,és nézd meg mit tettél velem! 

Oldal: Idézetek 2.:)
Legszebb Gondolatok *-* - © 2008 - 2024 - gondolatokanagyvilagbol.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat